Lassan elérkezik a vizsga napja. Vasárnap van de a vidékiek, hogy nehogy ne érjenek be hétfőn időben, inkább egy éjszakára kollégiumi elhelyezést kértek. Biztos ami biztos! Aztán hétfőn hajrá, kezdődik a vizsga Maraton délelőtt tíztől, délután ötig. Még kimondani is iszonytató! Hét óra hosszáig kell írásban számot adni a közel 1600 oldalnyi tananyagból, szó szerint, egy bekamerázott helységben, ahol még a wc-re járást is szigorú előírások szabályozzák! - Csak én érzem úgy, hogy ez egy vicc? Vagy valaki más is felkapja most a fejét? - Igen kérem ez most Magyarország 2016-ban. Az Unióra való hivatkozással érvelnek az illetékesek." Ez az elvárás". Kétségeim nem hagynak nyugodni! Létezik e az országban, vagy az egész világon olyan elme ami, vagy aki 1600 oldalnyi írott szöveget egy az egyben, szóról szóra, vesszőről vesszőre, vissza tudjon adni, mert ezt várják tőlük most! Mindenki érzi, hogy ez képtelenség, ezért csak a szerencsében bíznak. Mást nem is tehetnek, hiszen a tétel sort is egy héttel a vizsga napja előtt változtatták meg. Eszembe villan, hogy ezzel az elvárással kapcsolatban, már a T. ház előtt is volt felszólalás, (youtube) ami egy ellenzéki képviselő szájából hangzott el. Na és mi történt ez után? Semmi!! Pedig már a legmagasabb szinteken is tudják, hogy az ELTE Atomfizika szakán sem történik annyi bukás, mint ezeken a vizsgákon. Még sem történik semmi, ami meg igen, az meg olyanok tudtával történik, akiknek nem mer senki ellent mondani. Vajon létezik e olyan dolog egyáltalán, ami ezt az álló vizet egy kicsit meg tudná zavarni, hogy egy kicsit legalább álljt tudna parancsolni ennek a nyilvánvaló túlkapásnak? Vagy csak egyszerűen pénz behajtás folyik, minden egyes pótvizsga plusz pénzt jelent?  Na és az oktatók? Most Ők is ugyan úgy vizsgáznak! A sok számos hatalmas számú bukási statisztika vajon miért nem tűnik fel senkinek? Sok a kérdés ami mind válaszra vár!

Na de lássuk az eseményeket szépen sorjában.

2016.04.25. A fővárosi patinás intézmény méla búskomorságban fogadja a vizsgázókat ezen a kora tavaszi borongós esőre hajló hétfői délelőttön. Hétfőn! Ilyenkor, amikor a fű sem nő. Aki kellő elszántsággal nincs most felvértezve, az most nem sok eséjjel foglalja el a helyét az épület legnagyobb termében. Szőlőcukor a zsebben víz a táskában, talán ezekért nem szólnak. Még egy utolsó pisilés aztán, mint egy bázis ugró mikor oda áll a mélység szélére, össze szedi minden bátorságát és csak a célra koncentrálva leveti magát, úgy veszi most magát bele az a huszonöt elszánt vizsgázó az esélytelenek magabiztosságával. Hogy mi lesz az eredmény, azt csak a jó isten tudja. Egy biztos, hogy nem adják fel!

És hajrá! Kemény hét óra hossza van a tizennyolc kérdésre. Tizennyolc tétel alpontostul mindenestül. Mint a jogi karon mindent szórul-szóra, úgy vissza adni ahogyan az a nagy könyvben megvan írva. Reménytelen vállalkozás, de ez a huszonöt elszánt ember most mégis megpróbálja, pedig Ők nem jogásznak készülnek. Csend van a teremben, csak a golyóstollak halk harsogását lehet hallani ahogy nyomot hagynak az A4-es lapon. Remélhetőleg, jókat. Néha fel áll egy vizsgabiztos árgus szemmel vizslatva a vizsgázókat. És újra csend! Lassan telnek a papírlapok, rajtuk számítások, szabályok s minden olyan dolog aminél rosszabbat nehezen tudnak elképzelni most a vizsgázók. Az első emberek lassan befejezik ténykedésüket s halk matatással adják tudtára a többieknek, hogy lassan lejár a rendelkezésre álló idő. Szép lassan gyűlnek a vizsgabiztos asztalán a kész dolgozatok, amikre sorjában rá is kerülnek a javítókulcsok s annak eredményeképpen a rézsútosan átlósan áthúzott piros vonalak. Hát igen, az első nyolc hamarjában ugyan arra a sorsra jut. Kimaradt valami, s innentől kezdve rossz az egész. Nyolc bukott dolgozat máris az asztalon, némi szánalom a vizsgabiztosok arcán, (de hát őket is a szabály köti, mint egy magyarázatot, mentséget keresve szabatkoznak) ez az első nap mérlege. Folytatás szerdán a szóbeli napján. Ott majd megtudja mindenki, hogy kinek sikerült az írásbelije, mert csak azokat engedik szóbelizni. Egy nap pihenő következik.

Bejött a papír forma. 2016.04.27 Már kora reggel gyülekeztek a tegnap vizsgát tett hallgatók, arcukon nyoma sincs a remény legkisebb fokának sem. Halkan beszélgetnek, de senki nem bízik abban, hogy esetleg maradnia kellene szóbelizni. Most, hogy már többen megérkeztek, beszélgetnek és az az idő is gyorsabban közelít a 10 órai kezdéshez, mikor bele tekinthetnek a dolgozataikba. Végre nyílik az ajtó. Kettesével járulhatnak a vizsgabiztos elé aki könyörtelenül közli velük a száraz tényeket, miszerint kik azok akiknek sikerült s kik azok akiknek nem. Az előbbiek nagyon kevesen vannak. Összesen kettő ember az akik maradhatnak szóbeli vizsgát tenni. Nekik sikerült! Kettő a huszonötből! Egy gyors számítás és kiderül, hogy a vizsgázók 8 %- a volt csak sikeres, 92% pedig nem. Csúfos arány, pont fordítva kellene, hogy legyen. Szégyenkezni azonban nincs miért. A "bukottak" is megtettek mindent annak érdekében, hogy ez ne így legyen! Szégyellje magát a rendszer amiért ilyen helyzetet teremtett.

Az eső sem esett már mikor kiléptek az intézmény ajtaján. Egy darabig együtt mennek, utána mindenki megy vissza a saját szolgálati helyére. 

Várják már őket, hogy megbeszéljék a további teendőket. Biztosan fog jönni egy újabb vizsga, egy pót, ahol ismételten számot adhatnak tudásukról. Remélhetőleg nagyobb szerencsével és sikerrel.

 

Megosztás a facebookon