Lassan elérkezik a vizsga napja. Vasárnap van de a vidékiek, hogy nehogy ne érjenek be hétfőn időben, inkább egy éjszakára kollégiumi elhelyezést kértek. Biztos ami biztos! Aztán hétfőn hajrá, kezdődik a vizsga Maraton délelőtt tíztől, délután ötig. Még kimondani is iszonytató! Hét óra hosszáig kell írásban számot adni a közel 1600 oldalnyi tananyagból, szó szerint, egy bekamerázott helységben, ahol még a wc-re járást is szigorú előírások szabályozzák! - Csak én érzem úgy, hogy ez egy vicc? Vagy valaki más is felkapja most a fejét? - Igen kérem ez most Magyarország 2016-ban. Az Unióra való hivatkozással érvelnek az illetékesek." Ez az elvárás". Kétségeim nem hagynak nyugodni! Létezik e az országban, vagy az egész világon olyan elme ami, vagy aki 1600 oldalnyi írott szöveget egy az egyben, szóról szóra, vesszőről vesszőre, vissza tudjon adni, mert ezt várják tőlük most! Mindenki érzi, hogy ez képtelenség, ezért csak a szerencsében bíznak. Mást nem is tehetnek, hiszen a tétel sort is egy héttel a vizsga napja előtt változtatták meg. Eszembe villan, hogy ezzel az elvárással kapcsolatban, már a T. ház előtt is volt felszólalás, (youtube) ami egy ellenzéki képviselő szájából hangzott el. Na és mi történt ez után? Semmi!! Pedig már a legmagasabb szinteken is tudják, hogy az ELTE Atomfizika szakán sem történik annyi bukás, mint ezeken a vizsgákon. Még sem történik semmi, ami meg igen, az meg olyanok tudtával történik, akiknek nem mer senki ellent mondani. Vajon létezik e olyan dolog egyáltalán, ami ezt az álló vizet egy kicsit meg tudná zavarni, hogy egy kicsit legalább álljt tudna parancsolni ennek a nyilvánvaló túlkapásnak? Vagy csak egyszerűen pénz behajtás folyik, minden egyes pótvizsga plusz pénzt jelent?  Na és az oktatók? Most Ők is ugyan úgy vizsgáznak! A sok számos hatalmas számú bukási statisztika vajon miért nem tűnik fel senkinek? Sok a kérdés ami mind válaszra vár!

Na de lássuk az eseményeket szépen sorjában.

2016.04.25. A fővárosi patinás intézmény méla búskomorságban fogadja a vizsgázókat ezen a kora tavaszi borongós esőre hajló hétfői délelőttön. Hétfőn! Ilyenkor, amikor a fű sem nő. Aki kellő elszántsággal nincs most felvértezve, az most nem sok eséjjel foglalja el a helyét az épület legnagyobb termében. Szőlőcukor a zsebben víz a táskában, talán ezekért nem szólnak. Még egy utolsó pisilés aztán, mint egy bázis ugró mikor oda áll a mélység szélére, össze szedi minden bátorságát és csak a célra koncentrálva leveti magát, úgy veszi most magát bele az a huszonöt elszánt vizsgázó az esélytelenek magabiztosságával. Hogy mi lesz az eredmény, azt csak a jó isten tudja. Egy biztos, hogy nem adják fel!

És hajrá! Kemény hét óra hossza van a tizennyolc kérdésre. Tizennyolc tétel alpontostul mindenestül. Mint a jogi karon mindent szórul-szóra, úgy vissza adni ahogyan az a nagy könyvben megvan írva. Reménytelen vállalkozás, de ez a huszonöt elszánt ember most mégis megpróbálja, pedig Ők nem jogásznak készülnek. Csend van a teremben, csak a golyóstollak halk harsogását lehet hallani ahogy nyomot hagynak az A4-es lapon. Remélhetőleg, jókat. Néha fel áll egy vizsgabiztos árgus szemmel vizslatva a vizsgázókat. És újra csend! Lassan telnek a papírlapok, rajtuk számítások, szabályok s minden olyan dolog aminél rosszabbat nehezen tudnak elképzelni most a vizsgázók. Az első emberek lassan befejezik ténykedésüket s halk matatással adják tudtára a többieknek, hogy lassan lejár a rendelkezésre álló idő. Szép lassan gyűlnek a vizsgabiztos asztalán a kész dolgozatok, amikre sorjában rá is kerülnek a javítókulcsok s annak eredményeképpen a rézsútosan átlósan áthúzott piros vonalak. Hát igen, az első nyolc hamarjában ugyan arra a sorsra jut. Kimaradt valami, s innentől kezdve rossz az egész. Nyolc bukott dolgozat máris az asztalon, némi szánalom a vizsgabiztosok arcán, (de hát őket is a szabály köti, mint egy magyarázatot, mentséget keresve szabatkoznak) ez az első nap mérlege. Folytatás szerdán a szóbeli napján. Ott majd megtudja mindenki, hogy kinek sikerült az írásbelije, mert csak azokat engedik szóbelizni. Egy nap pihenő következik.

Bejött a papír forma. 2016.04.27 Már kora reggel gyülekeztek a tegnap vizsgát tett hallgatók, arcukon nyoma sincs a remény legkisebb fokának sem. Halkan beszélgetnek, de senki nem bízik abban, hogy esetleg maradnia kellene szóbelizni. Most, hogy már többen megérkeztek, beszélgetnek és az az idő is gyorsabban közelít a 10 órai kezdéshez, mikor bele tekinthetnek a dolgozataikba. Végre nyílik az ajtó. Kettesével járulhatnak a vizsgabiztos elé aki könyörtelenül közli velük a száraz tényeket, miszerint kik azok akiknek sikerült s kik azok akiknek nem. Az előbbiek nagyon kevesen vannak. Összesen kettő ember az akik maradhatnak szóbeli vizsgát tenni. Nekik sikerült! Kettő a huszonötből! Egy gyors számítás és kiderül, hogy a vizsgázók 8 %- a volt csak sikeres, 92% pedig nem. Csúfos arány, pont fordítva kellene, hogy legyen. Szégyenkezni azonban nincs miért. A "bukottak" is megtettek mindent annak érdekében, hogy ez ne így legyen! Szégyellje magát a rendszer amiért ilyen helyzetet teremtett.

Az eső sem esett már mikor kiléptek az intézmény ajtaján. Egy darabig együtt mennek, utána mindenki megy vissza a saját szolgálati helyére. 

Várják már őket, hogy megbeszéljék a további teendőket. Biztosan fog jönni egy újabb vizsga, egy pót, ahol ismételten számot adhatnak tudásukról. Remélhetőleg nagyobb szerencsével és sikerrel.

 

Megosztás a facebookon

Hazai,- állítólag ember hiánnyal küszködő- nagyvállalat fura módon próbálja megfordítani munkaerő mutatóit!

Az évek óta szakember hiánnyal küzdő cég - melynek nevét egyéb okok miatt nem publikálom- látszatra ugyan mindent megtesz annak érdekében, hogy pótolja a már olyan szinten lecsökkent létszámát, hogy az már-már a mindennapi munkavégzést és -a profiljából adódóan- a személyi biztonságot is veszélyezteti! A gyakorlatban azonban szöges ellentéte a józan észnek, a normális gondolkozásnak, s mindent megtesz annak érdekében, hogy saját magát és azon munkavállalók helyzetét ellehetetlenítse, akik a nem mindennapi elvárásoknak eleget téve lelkiismeretesen próbálnak a mindennapi munkában helyt állni és folyamatosan megfelelni a munkáltató elvárásainak.

Az ember azt gondolná, hogy egy "bajban" lévő cég mindent megtesz helyzete javítása érdekében, hogy ez mennyire így vagy nem így van, azt döntse el mindenki maga. 

Hirdetések a médiában, kampányolás a tömegközlekedési eszközökön, szinte minden területen megy az agitálás. Aránylag nem "rossz" pénzt ígérnek nem is túl sokat, pont annyit, hogy az hihető és reális is legyen a földi halandó számára. Vannak is jelentkezők bőven, teli optimizmussal és örömmel vágnak neki az emberek az első lépésben eléjük támasztott követelménynek, mely szerint egy 8 hónapos tanfolyamon kell részt venniük és utána természetesen sikeres vizsgán kell átesniük.

Ezek után jön majd a feketeleves! Nagyreményű újdonsült munkavállalók, már az első nap szembesülnek a szomorú tényekkel." Miszerint , úgy készüljön mindenki, hogy a két osztálynyi emberből, jó ha ketten vagy hárman fognak csak át menni és az első "NAGY" vizsgán ennyi meg annyi embernek kell megbukni, mert nagyon nagy a létszám. Ezért a tíz leggyengébbnek még ha sikerült is elérni a ponthatárt, mennie kell! Ja és az anyagot, szó szerint mint a verset kell tudni de, hogy lássák a  (JÓ) szándékot, ha csak felcserélik a szavakat , azt még elnézik. Milyen kedvesek!! Csak úgy tobzódik bennük a jó szándék!! -De minek is vettek fel ennyi embert? Kérdezem tisztelettel, de hát ezt én egy földi halandó nem érthetem!- Hogy nyomatékosítsák elképzeléseiket, minden második napra, témazáró dolgozatok írását ütemezik be! Akiket eddig nem vert ki a víz, most már azok is úsznak a verejtékben! Úr isten mi lesz itt? és ebben csak az a vicc, hogy ez nem vicc. Halálosan komolyan gondolták és gondolják a mai napig!

Telik múlik az idő, más naponta témazáró, egymást érik az ilyen - olyan vizsgák, az órai leadott anyag menyisége, felül múlja a felső fokú intézmények anyagmennyiségét. A tanulók egyre csak fáradnak s az első nagy vizsga alkalmából valóban tíz embertől válik meg eme dicső társaság, hogy a jó isten ne áldja meg őket! 

Az osztály mint egy vert sereg áll saját maga romjai felett testileg, lelkileg meggyötörve. Így telik el nyolc hónap folyamatos lelki terrorban, még el nem érkezik a mindent eldöntő záróvizsga közelgő ideje. Már mindenki a tanulmányi szabiját tölti, készül a végső megmérettetésre, mikor mint derült égből a villámcsapás úgy jött az új hír, miszerint a közelgő vizsgán hatvan embernek kell megbuknia!

Kedves mindenki, ez az írás nem a képzelet szüleménye! A szürke hétköznapokból merítettem, s magam is kíváncsian várom a közelgő folytatást. 

 

 

Megosztás a facebookon

Mezőtúr ad helyet az idei Úszó Megyebajnokság első fordulójának. Négy úszó csapat delegált versenyzői vesznek részt ezen a versenyen! A verseny egyik szembetűnő érdekessége, hogy a szolnoki úszók "favorit" ú.n sport1 csoportja igen csak lagymatag létszámmal képviselteti magát. A lehetséges okokra próbálok elfogadható magyarázatot találni.

Vajon mi lehet az oka? Teszem fel magamnak a kérdést, miközben gondolataimban a múltat fürkészem és látom magam előtt hogyan dolgozott régen a sport1 gárdája az edzéseken és miképpen küzdött a versenyeken. Soha nem adták fel, küzdöttek a végsőkig, s ha kellett még tovább is. Vitte a szívük őket előre, csak előre! Vajon hova lett az akkori hév, vajon mi oltotta ki azt a hatalmas tüzet. Szurkoltak egymásnak, s csak a medencében voltak ellenfelek.

Vegyük sorjába. Sok mindenen ment keresztül ez a csoport! Talán ez az egyik oka annak, hogy jobban össze vannak kovácsolódva a többi csoporthoz képest. Megéltek már egy edző váltást, de természetesen sok jót is. Sok Megye Bajnokság is van már a hátuk mögött, sokak nyertek már közülük Megye Bajnoki Címet is. Azt hihetné az egyszerű halandó, hogy minden Oké, de hát akkor mi a baj? Lehet, hogy soha sem tudom megfejteni ezt a kérdést, de egyre inkább érdekel az oka.

Elfáradtak, kiégtek? Nagyobb babérokra törnek? Bármi lehet! 

Ami biztos, hogy én szurkolok nektek Sport1. Ébresztő!!!!

Hajrá Szolnok, Hajrá Úszás!

Megosztás a facebookon

Egy húron pendült a szolnoki úszócsapat tíz, tízen éves prominens egyénisége.

Balul sült el az áprilisi tréfa!
Egy húron pendült a szolnoki úszócsapat tíz, tízen éves prominens egyénisége. Gondolták, Április elseje révén, egy kis színt visznek az egyébként szürke mindennapjaik monotonitásába és megtréfálják azt a személyt aki a legközelebb áll hozzájuk edzéseik folyamán. Azt már legmerészebb álmaikban sem gondolták, hogy csínytevésük ilyen nem várt irányt vesz.
Jó tréfának tűnt, hogy edzés előtt mint ha senki nem volna ott elbújnak és ezzel meglepik az edzőt, hogy milyen sokan hiányoznak. Céljuk eléréséhez, az uszoda udvarán bújtak el, nem gondolva arra, hogy ténykedésüket valaki (egy vezető beosztású személy) árgus szemekkel figyeli s ezen cselekedetüket renitens magatartásnak minősíti! Ezt az aggályát azonnal közölte is a vezető edzővel aki mellesleg a tréfa célpontja lett volna s egy pár keresetlen szó kíséretében kérte az eredeti (normális) állapot helyre állítását. Ismétlem, Április 1-e van, a viccelődés napja. - szőrös szívű emberünk ezt bizonyára nem tudta, vagy már nagyon régen volt gyerek -(a szerző).
Szóval vak vágányra siklott gyerekeink próbálkozása a derű kicsikarására. Olyan szinten nem volt rá vevő senki, hogy derű és kacagás helyett, büntetés várt a tíz elvetemültre!
Büntetésként, aznap elmaradt nekik az edzés és haza lettek küldve, el kellet hagyniuk az uszoda területét! 
Tízen évesekről lévén szó, akik ki lettek rakva az edzésről s meggazdagodva majdnem két órányi szabad idővel, mit is csinálhattak volna? Vagy értesítették a szülőket és azok ha tudtak értük mentek, vagy a nyakukba vették a várost és csinálhattak mindent, amit csak akartak!
Hogy jó megoldás volt ez vagy sem? Döntse el mindenki maga!
Mint minden rosszban, azonban ebben is van valami jó! 
Gyerekeink összetartásból és csapatszellemből ismételten dicséretesre vizsgáztak, ami olyan tulajdonság amit nagyon meg kell, kellene becsülni!
A magam részéről, semmi kivetni valót nem találok a gyerekek viselkedésében! Hiszen a szíve mélyen az emberek többsége egy kicsit gyerek marad s ez a nap mióta az eszemet tudom arról szól, hogy ilyenek vagy ehhez hasonló dolgok történjenek és őszintén sajnálom azokat az embereket akikből az "április bolondja" szelleme kiégett.
A végére pedig, csakhogy lássuk, hogy milyen tréfákat eszeltek ki mások. 

http://www.erdekesseg.hu/aprilisi-bolondozos-otletek/

Megosztás a facebookon